Á, mint átcímkézve

L'Oréal Pure Clay Exfoliating Cleansing Gel 150 ml

Mielőtt félreértés esne a dologból, szeretnék biztosítani mindenkit arról, hogy tudok olvasni, de ettől még nem biztos, hogy érdekel, amit olvasok. :)

Az előző posztban volt szó az Avonos maszkról, ami nem váltotta be hozzá fűzött reményeimet, s mikor elindultam, hogy megkeressem a szerencsést, aki a helyére tudna lépni, épp a Krémmánia fb-posztja ugrott az eszembe, hogy Magyarországon még csak most vált kaphatóvá a L'Oréal nagyon hype-olt maszk családja, amivel én az őszi megjelenés óta szemezek, csak a kaolin miatt még nem mertem beszerezni.

A vörös agyagos mellett döntöttem (az alvásmegvonással úgy éheztem ki a bőröm ragyógására, mint a kívánós állapotosok egy-egy alkalommal), s szedtem is a sátorfámat a legközelebbi helyre, hogy adjuramisten azonnal be tudjam szerezni a kis tégelyt, mert azok a mitesszerek nem várhatnak. Aztán jött a fekete leves: a boltban csak a zöld és a fekete verzió van. Pont. Nincs titkos sor vagy rekesz, félretett utolsó darab, vagy eltévesztett sor. Nincs vörös agyagos egyáltalán. N-e-m t-a-r-t-a-n-a-k. Igen ám, de más is csücsült még azon a polcon, ami vörös agyagos színével felhívta magára a figyelmet. Így kell jó marketinget csinálni. Persze, velem nem nehéz: könnyen megkajálom.

Nem kell mindent olyan betű szerint venni - mondom ezt én, az óriási kontrollfrík-, s elkezdtem böngészni az INCI-t, majd diadalittasan arra a következtetésre jutottam, jó lesz ez nekem maszknak, hiszen az összetevőlista 2. helyén levő kaolin után egyből glicerin van, szóval nem (nagyon) fog dehidratálni, s a számomra igen szárító Sodium Laureth Sulfate is csak a 8. helyen van. Ráadásul tubusos, szóval nem kontaminálom, illetve 150 ml-e 3x annyi mennyiséget takar fele annyiért, mint a Pure Clay maszkok. Szóval még gazdaságilag is jó deal-nek bizonyult. S ha maszknak mégsem jönne be, még mindig elhasználhatom az eredeti funkciója szerint: lemosónak.

Bár van benne illatanyag - igen, még mindig ez a vesszőparipám, s nem, nem fogok leállni, mert az illatanyag nem az arcra való -, mégsem sok/zavaróan erős. A "gél" (én nem mondanám annak, inkább paszta szerintem) elég vizes, felkenés után hűsítő érzetű, annyira gyorsan nem szárad, mint a kaolinos maszkok - így külön öröm, hogy az arc sem húzódik használat közben.

10 perccel a felkenés után még mindig nem száraz

Olyan 10-15 percben maximalizáltam a használatát annak ellenére, hogy jelentősen nedves volt még akkor is a felpakolt réteg. Lemosni könnyű, hiszen arctisztítóként van a piacon. A bőrt puhán, üdén hagyja, s nagyon szépen tisztít.

3 naponta használom, csak úgy, mint anno az Avonosat, s a különbség összehasonlíthatatlan. Az Avonos akciósan a 75 ml-ével fél áron van ehhez képest (de ennek, ugye, 150 ml-es a tubusa, szóval a kettő nagyjából ugyanannyiba kerül), s egy-egy alkalommal nagyjából ugyanakkora mennyiség is kell mindkettőből. Úgyhogy akinek nem jött/jön be a fekete ásványos maszk, az nyugodtan vessen erre szemet, s bátran használja maszkként. Tudtommal Magyarországon még nem kapható, de ami késik, közeleg - a L'Oréal Pure Clay vonala olyan felkapott lett nagyon rövid idő alatt, hogy nem gondolom, ne lenne majdanán szerencséje a magyar piacnak is a termékhez.

A Krémmánia blogposztját a vörös és fekete agyagos maszkokról itt találjátok.

Minden vélemény a sajátom. A poszt létrejöttét a férjem fotóin kívül senki nem támogatta.

A fotók terjesztése kizárólag engedéllyel lehetséges. Kontakt itt.